Szolgáltatások

Webshop
image

További genetikai vizsgálatok

Emlő-  és petefészekrákra hajlamosító  génhibák vizsgálata

A vizsgálat jelentősége:
Az emlőrák hazánkban a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata: az általános népességben mintegy 10% annak a kockázata, hogy egy nőnél emlőrák alakul ki élete folyamán. Az esetek kb. 6%-ában az emlőrák hátterében örökletes génelváltozás (mutáció) áll, petefészekráknál ez az arány kb. 12%. Sok esetben ez a hajlam nem csak emlő- vagy petefészekrákra, hanem kisebb mértékben egyéb szervek rákjaira is vonatkozik.

Örökletes emlőrákra a következő esetekben kell gyanakodni: ha a rák feltűnően fiatal korban (pl. 40 év alatt) jelentkezik, ha mindkét emlőben kialakul, ha az emlőrák férfiban következik be, ha az emlő- vagy petefészekrák több családtagot, több generáción át érint. Az emlőrákra hajlamosító mutációk kb. fele az ún. BRCA1, harmada a BRCA2 nevű génben található. Ha valaki a két gén valamelyikén hordoz mutációt, akkor 75 éves koráig 40-80%-os eséllyel alakul ki nála emlőrák, 10-60%-os eséllyel pedig petefészekrák.

A genetikai vizsgálat elvégzése a következő esetekben mérlegelendő:

  • mindkét emlőben kialakult emlőrák
  • több primer emlőrák vagy emlő- ÉS petefészekrák
  • emlőrák férfiban
  • a fenti három eset első fokú rokonnál
  • 40 éves kor alatt kialakult emlőrák
  • 1 vagy több emlő- ÉS 1 vagy több petefészekrákos rokon egy ágon
  • 3 vagy több emlő- vagy petefészekrákos rokon több generációban, egy ágon
  • igazoltan BRCA1- vagy BRCA2-mutációt hordozó rokon

Vizsgálati módszer:
A mutációs helyeket tartalmazó exonok vagy exonrészek PCR-rel történő amplifikációja és a termékek bidirekcionális fluoreszcens szekvenálása. A következő ismert mutációk tesztelésére van lehetőség: 
BBRCA1 gén: 185delAG, 300T>G, 5382insC
BRCA2 gén: 6174delT, 9326insA

A teszt érzékenysége:
A vizsgált mutációk magyarországi populációra vonatkoztatva a BRCA1 és BRCA2 gén összes mutációinak kb. háromnegyedét, az összes örökletes emlőrák/petefészekrák-eset kb. kétharmadát képviselik.

 

Az örökletes haemochromatosis genetikai vizsgálata. A HFE-gén C282Y, H63D mutációi

A vizsgálat jelentősége:
A herediter haemochromatosis (HH) a vasanyagcsere autoszomális recesszív öröklődésmenetű betegsége, amelyben a vas – annak ellenére, hogy a vasraktárak telítettek – folyamatosan felszívódik a felső vékonybélszakaszból. A vas progresszív felhalmozódása a különböző szervekben az életkor előrehaladásával egyre több klinikai tünetet eredményez, amelyek végül irreverzibilis szöveti károsodásokhoz vezetnek. Elsősorban a máj (cirrhosis, hepatocelluláris carcinoma), a hasnyálmirigy (diabetes mellitus), az ízületek (arthralgia, arthritis), a szív (cardiomyopathia) és a hypophysis (hypogonadismus) érintettek.

A betegség előfordulása a kaukázusi populációban igen gyakori (1:300), a hordozók aránya 1:8-1:10 közé tehető. A betegségért felelős HFE fehérjét kódoló génben két, a HH-sal összefüggésbe hozható mutáció található: a C282Y és a H63D. A betegek 85 %-a homozigóta a C282Y mutációra nézve, míg a H63D mutáció predisponáló faktornak tekinthető egyéb genetikai (C282Y heterozigótaság) és/vagy környezeti tényezővel kombinálódva. A betegség korai felismerése és rendszeres vérlebocsátásból álló kezelése a beteg számára a normális életkilátásokat jelenti. A HH a leggyakoribb genetikai betegség Európában, a kezelés egyszerű és hatékony.

A vizsgálati indikációi:

  • emelkedett transzferrin-szaturáció (>50%) vagy szérumferritin-koncentráció (férfiaknál >400g/l, nőknél >200g/l)
  • haemochromatosis klinikai diagnózisa
  • klinikailag diagnosztizált haemochromatosis vagy igazolt C282Y mutáció a családi anamnesisben (genetikai tanácsadás kíséretében)

Vizsgálati módszer:
PCR, RFLP, agarózgél-elektroforézis

A teszt diagnosztikai érzékenysége:
A klinikailag diagnosztizált HH-s betegek 85%-a homozygota a C282Y mutációra, a H63D mutáció pedig a betegek további kis hányadában fordul elő. A két mutáció hiánya nem zárja ki, hogy a HFE gén egyéb helyén, esetleg egy más génen kórokozó mutáció van. Igazoltan C282Y mutációt hordozó beteg rokonánál a mutáció hiánya gyakorlatilag kizárja az örökletes haemochromatosis jelenlétét.

Szükséges minta:

  1. 1 cső (7 ml) EDTÁ-val alvadásgátolt vér (lila kupakos, „vérképes” cső). Eltarthatóság: szobahőn 1 nap, +4°C-on 1 hét, –20°C-on 1 év) vagy:
  2. szájnyálkahártya-kaparék (az általunk biztosított mintavételi eszközökkel, előírás szerint levéve)

Angiotenzin konvertáló enzim (ACE-gén) I/D polimorfizmusa

A vizsgálat jelentősége:
Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) többek között az angiotenzin I nevű fehérje átalakítását végzi angiotenzin II-vé, amely erős azonnali és hosszú távú hatást is kifejt a szív–érrendszerre (az értónus fokozása, simaizomsejtek burjánzása). A plazma ACE-szintje minden egyénben meghatározott, állandó, de egyénenként változó. E változatosság mintegy felét határozza meg az ACE-gén úgynevezett inszerciós/deléciós polimorfizmusa, amely a 16-os intronban egy 287 bázispárból álló szakasz jelenlétét (inszerció, I) vagy hiányát (deléció, D) jelenti.

Ez alapján – tekintettel arra, hogy mindenki minden génből két példányt hordoz – háromféle génmintázat (genotípus) jöhet létre: II, ID, DD. A genotípus befolyásolja a plazma ACE-szintjét és az ACE aktivitását. Annak megfelelően, hogy a D változat által kódolt ACE magasabb plazmaszinttel jár, a DD genotípusú emberek ACE-szintje a plazmában a legmagasabb, mintegy kétszerese az II genotípusúéknak, az ID genotípus pedig köztes szintet képvisel. A genotípus fajtája, illetve az ezzel járó magasabb, illetve alacsonyabb plazma-ACE-szint a szív–érrendszer finom biológiai szabályozását eltérő irányokba tolhatja.

Kimutatták, hogy a D variáns jelenléte fokozott kockázatot jelent szív–érrendszeri megbetegedésre. A DD genotípus jelentősen nagyobb arányban fordul elő azoknál, akik átestek szívinfarktuson vagy agyi szélütésen. A szívinfarktus kockázata a DD genotípusúaknál az átlag mintegy másfélszerese. A DD genotípusú egyének fokozottabb balkamra-megnagyobbodással válaszolnak fizikai megterhelésre.

Az ACE-gén polimorfizmusa a hipertónia kezelésében alkalmazott ACE-gátlókra adott válaszban is szerepet játszik: az II genotípusúak jobban reagálnak ezen gyógyszerekre. Érdekesség, hogy az II genotípus összefüggést mutat a kitartó fizikai teljesítménnyel, ugyanis az átlagnál nagyobb gyakorisággal fordul elő az ilyen képességet igénylő sportolók körében. Az II genotípusú egyéneknél edzés hatására jelentősen nagyobb teljesítménynövekedés érhető el, mint az ID vagy DD genotípusúaknál.

A vizsgálat indikációi:

  • szív–érrendszeri betegség emelkedett kockázata esetén (hagyományos rizikófaktorok megléte, pozitív családi anamnézis)
  • fiatal kori agyi érelzáródás (szélütés) esetén
  • hypertonia kezelése előtt
  • kitartást, hosszan tartó erőfeszítést igénylő sportolók fejlődési lehetőségeinek megítélésére

Vizsgálati módszer:
PCR, agarózgél-elektroforézis

Szükséges minta (alternatív lehetőségek):

  1. 1 cső (7 ml) EDTA-val alvadásgátolt vér (lila kupakos, „vérképes” cső). Eltarthatóság: szobahőn 1 nap, +4°C-on 1 hét, –20°C-on 1 év
  2. Szájnyálkahártya-kaparék (az általunk biztosított mintavételi eszközökkel, előírás szerint levéve).

Farmakogenetikai teszt a statinkezelés okozta myopathia kockázatának felmérésére (SLCO1B1: c.521T>C, p.V174A polimorfizmus)

A statin típusú gyógyszereket az LDL-koleszterin szintjének csökkentésére alkalmazzák. A fejlett világban ma ez az egyik leggyakrabban felírt gyógyszer, s rendszerint hosszú távon, akár egy életen át kell szedni. Hazánkban simvastatin, fluvastatin, pravastatin, atorvastatin és rosuvastatin van jelenleg forgalomban. A statinok napi dózisa 20, 40, 60 vagy 80 mg.

A statinok terápiás indexe széles, s viszonylag ritkák a mellékhatások. Ezek közül a leggyakoribb a vázizom-toxicitás, melynek következménye izomfájdalom, myopathia, súlyos esetben rhabdomyolysis és vesekárosodás lehet. Ez a mellékhatás az arányát tekintve ritka ugyan, azonban a gyógyszer széles körű használata miatt az előfordulás abszolút száma nem csekély. Kis simvastatindózis mellett a myopathia gyakorisága 0,1%, nagyobb adagoknál 0,5% is lehet. A myalgia előfordulása 1-5%.

A statint a szervezetben a máj veszi fel az SLCO1B1 fehérje segítségével. Az SLCO1B1 génjének két változata fordul elő a kódoló szakasz 521-es pozíciójában: a T allél (85%) és a C allél (15%), melyek a fehérjében valint, illetve alanint kódolnak. C allél esetén gyengébben működik a májba való felvétel, vagyis a gyógyszer lassabban tűnik el a keringésből. Ezzel jelentősen megnő az izomtoxicitás veszélye.

A genotípusok populációs megoszlása: TT: 72%, TC: 26%, CC: 2%. A C allél napi 40 mg-os simvastatindózisnál példányonként mintegy 2,6-szeresre, 80 mg-os dózis esetén 4,5-szeresre emeli a myopathia kockázatát a TT genotípushoz képest. Napi 80 mg-os adag mellett a myopathia előfordulása 5 éves simvastatinszedés alatt TT genotípus estén 0,6%, TC genotípus esetén 3%, CC genotípus esetén 18%*!

Az SLCO1B1 c.521T>C polimorfizmus vizsgálatával megállapítható, kik azok a statint szedő betegek (az emberek több, mint negyede), akiket közepes vagy nagyobb eséllyel fenyeget izomfájdalom vagy myopathia kialakulása. Náluk célszerű alacsonyabb dózist, simvastatin helyett kisebb kockázattal járó statint (pl. pravastatint vagy rosuvastatint) alkalmazni, illetve más lipidcsökkentő kezelésre áttérni.

Vizsgálati módszer: kinetikus PCR TaqMan próbákkal.

* Link E, Parish S, Armitage J, Bowman L, Heath S, Matsuda F, Gut I, Lathrop M, Collins R. SLCO1B1 variants and statin-induced myopathy—a genomewide study. N Engl J Med. 2008 Aug 21;359(8):789-799.

 

Orvoskereső

Válassza ki lakhelyéhez legközelebbi orvosunkat szolgáltatásaink igénybevételéhez:

Orvosoknak

Kínálja a GenoID vizsgálatait páciensei számára!
Tudjon meg többet, hogy miért érdemes a mi vizsgálatainkat kínálni.