Szakma
image

Genetikai vizsgálatok

A vizsgálatok javasolt indikációi:

Mélyvénás trombózis vizsgálatok                     

Férfi infertilitási (meddőségi) vizsgálatok

Egyéb vizsgálatok

Apasági, rokonsági és ikervizsgálatok

V. faktor Leiden mutációjának analízise

Javasolt mélyvénás trombózis esetén, ha az alsó végtag mélyvénás thrombosisa 55 éves kor alatt következik be; szokatlan helyen (nem az alsó végtagon) jelentkező mélyvénás thrombosis esetén bármely életkorban; ha a családi anamnesis alapján familiaris thrombophilia lehetősége merül fel. Minden thrombosisra hajlamosító szerzett tényező (terhesség, nagy műtét, immobilizáció, anticoncipienst először szedő nők, stb.) esetén, ha az illetőnek már volt thrombosisa vagy a családi anamnesis alapján familiaris thrombophilia feltételezhető; ill. pozitív APC-rezisztencia teszt esetén.

A prothrombin gén G20210A mutációjának analízise

A mutáció az örökletes trombózishajlam második leggyakoribb oka, a fehér népesség mintegy 2%-a hordozza. A génexpresszió fokozása révén a trombózis kockázatát kb. 3-szorosára növeli. Agyi vénás elzáródás hátterében is állhat. A trombóziskivizsgálás fontos genetikai tesztje.

A metiléntetrahidrofolát reduktáz (MTHFR) gén C677T pontmutációjának analízise

A vér homocisztein-koncentrációjának emelkedése (hyperhomocysteinaemia) független tényezőként fokozza az ischemiás szívbetegségek, az agyi érbetegségek, a perifériás arteriosclerosis, a mélyvénás trombózis és a magzati velőcsőzáródási rendellenesség környezeti, illetve örökletes kockázatát. Az öröklött tényezők közül a leggyakoribb a metiléntetrahidrofolát reduktáz (MTHFR) enzim génjének pontmutációja (C677T), amely fokozza a hyperhomocysteinaemia mértékét. A hyperhomocysteinaemiára hajlamosító mutációk hordozói fokozott fólsavbevitellel csökkenthetik a vér homociszteinszintjét. Homozygota mutáció esetén fokozott toxicitással kell számolni methotrexat adásakor, például rheumatoid arthritis vagy acut lymphoid leukaemia kezelése során.

A PAI-1-gén 4G/5G polimorfizmusa

A megnövekedett koncentrációjú plazminogénaktivátor-inhibitor (PAI-1) következtében fellépő thrombophiliát 1985-ben írták le először. A megemelkedett PAI-1-plazmaszint összefüggésbe hozható a gén promóter régiójában található 1 bp-os guanindeléciós/-inzerciós (4G/5G) polimorfizmussal, amely megváltoztatja a PAI-1-gén expresszióját. A 4G allélre homozigóta egyéneknek átlagosan 25%-kal magasabb a PAI-1-plazmaszintje, mint az 5G/5G genotípusúaknak. Míg a 4G allél fehérjeterméke csak egy aktivátort, addig az 5G allél egy aktivátor mellett egy represszort is köt, és így csökkent PAI-1-szintet eredményez. Az 5G variáns tehát a plazminogénaktivátort kevésbé gátolja, így jobban növeli a plazminogén plazminná történő átalakulását. Megállapították, hogy a megemelkedett PAI-1-szint hozzájárul a vénás trombózis kialakulásához. A gén 4G allélje nagyobb kockázatot jelent szívinfarktusra és egyéb coronariabetegségre is. A 4G allél a belső szervek, különösen a v. portae vénás trombózisára is predisponál. Allélgyakoriságok az általános népességben: 5G: 47%, 4G: 53%.

Y-kromoszóma mikrodeléciók (AZFa, AZFb, AZFc) kimutatása

Az idopathiás oligo- és azoospermiás esetek max. 20%-ának hátterében, illetve az összes oligo- és azoospermiás eset kb. 10%-ának hátterében az Y-kromoszóma azoospermia faktor régióját (AZF) érintő genetikai károsodás áll. A mikrodeléció kiterjedésének terápiás és prognosztikai vonzata is van. Igazolt mikrodeléció esetén lehetőség van a beteg bevonására ICSI technológiára épülő in vitro fertilizációs programba, illetve javasolt a fiatal korban gyűjtött sperma cryopreservatioja későbbi IVF felhasználás céljából. Sikeresen elvégzett ICSI esetén a mikrodeléciók átörökítődnek a fiú utódokra. A vizsgálat mind oligospermia, mind azoospermia esetén javasolt.

Nemi kromoszómák számbeli rendellenességeinek (X-, Y-kromoszóma Aneuploidia) kimutatása

Meddő férfiakban az átlagosnál gyakrabban mutathatók ki kromoszómarendellenességek, s ezek gyakorisága fordítottan arányos a spermiumszámmal. A meddő férfiak átlagosan 5%-ánál játszik szerepet kromoszómális tényező. Ez az arány az azoospermiás férfiaknál eléri a 15%-ot, melyet többségében a nemi kromoszómák számbeli vagy strukturális rendellenességei tesznek ki. A nemi kromoszómák aneuploidiái közül a leggyakoribb a Klinefelter syndroma (47, XXY), kisebb arányban pedig a 47, XYY és a 45,X karyotípus, illetve ezek mozaik formája áll a meddőség hátterében. A hosszadalmas cytogenetikai analízis gyorsabb alternatívájaként, illetve előszűrésként alkalmazható a nemi kromoszómák aneuploidiájának kimutatására szolgáló molekuláris genetikai teszt.

A cisztás fibrózis (CFTR) gén mutációinak vizsgálata férfi meddőségben (36 mutáció)

A cisztás fibrózis (CF) betegség génjének mutációi a férfi meddőség viszonylag gyakori okát képezik. A gén (CFTR) egyes enyhébb hibái nem okoznak típusos cisztás fibrózist, hanem az ondóvezeték veleszületett kétoldali elzáródása révén férfiakban meddőséghez vezetnek. Az ondóvezeték kétoldali hiánya a férfi infertilitás 1-2%-áért felelős, és az esetek nagy többségét a CFTR-gén hibája okozza. Ilyenkor vagy arról van szó, hogy a gén egyik példánya egy klasszikus, „súlyos” mutációt - leggyakrabban a ΔF508-at - tartalmazza, a másik példány pedig egy ún. „enyhe” mutációt (pl. R117H vagy IVS8-5T), vagy pedig mindkét példány „enyhe” mutációt hordoz. A vizsgálat csak azoospermiás (nincs mozgóképes spermium) betegeknél javasolt. Csak ún. bővített, 36-mutációs panelünk tartalmazza az Európában leggyakoribb klasszikus mutációk mellett a legfontosabb „enyhe” mutációkat is (a normál panel nem). Kimutatási aránya 90% fölötti. A vizsgálatot andrológus javaslatára végezzük.

A cisztás fibrózis genetikai vizsgálata:
normál panel (18 mutáció) vagy bővített panel (36 mutáció)

A cisztás fibrózis hátterében a CFTR-gén mutációi állnak. A betegség akkor alakul ki, ha az egyén mind az apai, mind az anyai eredetű génpéldányán mutációt hordoz, amely lehet azonos (homozigócia) vagy különböző (heterozigócia). Ha a génnek csak egyik példányán van mutáció, az illető nem beteg, de hordozóként a hibás gént utódaira örökítheti. Tesztjeink az európai népességben leggyakoribb mutációk vizsgálatára alkalmasak. A normál panel tartalmazza az ezen belül gyakoribbakat, s ezzel a magyar népességben a mutációk körülbelül 90%-át kimutatja, míg a széles panel további mutációkat tartalmaz, amely a kimutatási arányt néhány százalékkal 90% fölé emeli. A teszt alkalmas a betegség diagnózisának felállítására vagy megerősítésére, valamint hordozóság megállapítására.

A haemochromatosis (HFE gén C282Y és a H63D pontmutációinak) vizsgálata

A haemochromatosis a vasanyagcsere autoszomális recesszív öröklődésmenetű betegsége, amelyben a vas folyamatosan felszívódik és felhalmozódik a különböző szervekben, ami végül irreverzibilis szöveti károsodásokhoz vezet. Elsősorban a máj (cirrhosis, hepatocelluláris carcinoma), a hasnyálmirigy (diabetes mellitus), az ízületek (arthralgia, arthritis) és a szív (cardiomyopathia) érintettek. A vizsgálat emelkedett transzferrinszaturáció és/vagy emelkedett ferritinszint esetén javasolt, ha a haemochromatosis klinikai lehetősége felmerül; ill. a homozigóták családtagjainál klinikai tünetek vagy haemochromatosisra utaló laboratóriumi eredmények nélkül is.

Örökletes emlő- és petefészekrák (BRCA1- és BRCA2-gének) vizsgálata

Az emlőrákesetek mintegy 6%-ánál bizonyítható vagy feltételezhető, hogy az emlőrák hátterében örökletes génelváltozás (mutáció) áll, míg petefészekrákra vonatkozóan ez az arány körülbelül 12%.  Nemzetközi irányelvek szerint a BRCA1 és -2 gének mutációvizsgálata a következő feltételek valamelyikének megléte esetén indokolt: Ca. mammae bilateralis; Ca. mammae multiplex; Ca. mammae ÉS Ca. ovarii; Ca. mammae férfiban; első fokú rokon a fenti 4 diagnózis valamelyikével; Ca. mammae 40 éves kor alatt; ≥1 emlő- ÉS ≥1 ovariumcarcinomás rokon egy ágon; ≥3 emlő- vagy ovariumcarcinomás rokon egy ágon, több generációban; igazoltan mutációhordozó rokon.
Az emlő- és petefészekrák mellett a BRCA1 gén mutációi gyengén hajlamosítanak prosztatarákra, a BRCA2 mutációi pedig férfiakban bekövetkező emlőrákra, s néhány más szerv (prosztata, hasnyálmirigy, vastagbél) daganatára is. Ha valaki a két gén valamelyikén hordoz mutációt, akkor 75 éves koráig mintegy 80%-os eséllyel alakul ki nála emlőrák, 10-60%-os eséllyel pedig petefészekrák.
Laboratóriumunkban megrendelhető az 5 leggyakoribb mutáció vagy a BRCA1 és BRCA2 gének teljes vizsgálata is. A kisebb panelben a BRCA1-génben az 5382insC, 185delAG és a C61G,  a BRCA2-génben pedig 2 a 6174delT és 9326insA mutációt teszteljük, amely hazai viszonylatban az összes örökletes emlőrákos eset mintegy 60%-ában ad pozitív eredményt. A teljes BRCA1- és BRCA2-gén, azaz az összes mutáció vizsgálata teljesgenom-szekvenálással történik.

Prosztatarák diagnosztika (PCA3)

A PCA3 diagnosztikai hasznossága bizonyított a következő esetekben:
1. az első biopszia eldöntésében, ha a prosztatarák kockázata a családi kórelőzmények, gyanús fizikális lelet, PSA-változás mértéke alapján nagy, de a PSA szintje (2,5-10 ng/ml) és a fizikális lelet nem egyértelmű;
2. az ismételt biopszia (időpontjának) eldöntésében, ha a PSA egyértelműen magas, de az előző egy vagy több biopszia eredménye negatív vagy nem egyértelmű;
3. igazolt prosztatarák esetén a betegség, így a kezelési stratégia agresszivitásának meghatározásában és aktív monitorozásában (3-6 havonta).

A tejcukor-érzékenység genetikai vizsgálata (laktózintolerancia)

A vizsgálat 5 éves kor felett mindenkinek javasolt, akinél gyomor-bél rendszeri tünetek jelentkeznek tejtermékek fogyasztásakor; aki bizonytalan abban, hogy vannak-e tünetei; vagy aki egyszerűen csak kíváncsi rá, mit örökölt a szüleitől ezen a téren. 5 éves kor alatt gyakran jelentkező hasi tünetek (görcsök, hasmenés) esetén a tejcukor-érzékenység kizárására jön szóba a teszt elvégzése.

Koffeinlebontás vizsgálata

Javasolt a szívinfarktus-kockázat becslésének pontosítására, menedzserszűrés tesztjeként, valamint bárki számára, aki az életmódváltoztatással elérhető lehető legkisebb betegségkockázatra törekszik.

HLA-tipizálás cöliákiában

A lisztérzékenység (coeliakia, gluténszenzitív enteropathia) diagnózisának felállítására alapvetően háromféle diagnosztikai módszer áll rendelkezésre: szerológiai vizsgálatok, genetikai vizsgálat és a bélhám szövettani vizsgálata (biopsia). A genetikai vizsgálattal a HLA-géncsalád fogékonyságot jelentő fehérjemolekulákat kódoló genetikai változatainak kimutatását végezzük. Ez a következő esetekben indokolt, elsősorban a diagnózis kizárására:

A statinkezelés okozta myopathia genetikai kockázati tesztje
(SLCO1B1 c.521T>C polimorfizmus)

A statin típusú gyógyszereket az LDL-koleszterin szintjének csökkentésére alkalmazzák. A statinok leggyakoribb mellékhatása a vázizom-toxicitás. Kis dózis mellett a myopathia gyakorisága 0,1%, nagyobb adagoknál akár 0,5%. A myalgia előfordulása 1-5%.

A statinokat a szervezetben a máj veszi fel az SLCO1B1 fehérje segítségével. Az SLCO1B1 génjének két változata fordul elő a kódoló szakasz 521-es pozíciójában: a T allél (85%) és a C allél (15%), melyek a fehérjében valint, illetve alanint kódolnak. C allél esetén gyengébben működik a májba való felvétel, vagyis a gyógyszer lassabban tűnik el a keringésből. Ezzel jelentősen megnő az izomtoxicitás veszélye: pl. 40 mg-os simvastatindózis esetén heterozigótáknál mintegy két és félszeres, homozigótáknál ötszörös a myopathia kockázata a TT genotípushoz képest.

Az SLCO1B1 c.521T>C polimorfizmus vizsgálatával megállapítható, kik azok a statint (elsősorban a simvastatint) szedő betegek, akiket közepes vagy nagyobb eséllyel fenyeget izomfájdalom vagy myopathia kialakulása. Náluk célszerű alacsonyabb dózist alkalmazni vagy más lipidcsökkentő kezelésre áttérni.

CYP2C19 *2 és *17 polimorfizmus

A citokróm p450 rendszer 2C19 (CYP2C19) enzimje egy sor gyakran alkalmazott gyógyszer átalakítását végzi a májban. Az átlagostól eltérő aktivitást okozó genetikai variánsok vizsgálata bármelyik, szubsztrátként szolgáló gyógyszer adagolásának megtervezésekor hasznos lehet. A *2 variáns (681G/A) a CYP2C19 enzim teljes funkciókiesését okozza. Egy másik variáns, a *17 allél (-806C>T ) ezzel szemben a génexpresszió fokozása révén emelkedett enzimaktivitást, a szokásosnál gyorsabb gyógyszerlebontó képességet eredményez. A genetikai variánsok vizsgálatának legnagyobb jelentősége a clopidorgrel alkalmazásánál van. A rosszul metabolizálók esetében a dózis növelésével, esetleg alternatív szerrel, a gyorsan metabolizáló betegeknél csökkentett adaggal kompenzálható a genetikai eltérés. Fordított a helyzet a protonpumpagátlók (pl. omeprazol) esetében. A gyors, hipergyors bontóknál (*17 allél esetén) a szokásos gyógyszeradag mellett alacsonyabb lesz az aktív gyógyszer szintje, így ezeknél a betegeknél ajánlatos nagyobb dózist alkalmazni.

Kérjük javítsa ki a hibás mezőket.


Legyen a partnerünk!










Válasszon szolgáltatásaink közül: