Lakosság
image

Várandósság alatt

Diagnosztikai vizsgálatok a baba és a mama egészségéért

A kismamák számára legfontosabb, hogy a baba a lehető legnagyobb egészségben tudjon fejlődni az anyaméhben és jöjjön világra. Életünk során sok fertőzésen átesünk, sokszor a tudtunk nélkül, szervezetünk ezek egy része ellen tartós védelmet szerez, mely később a magzatot is védi. Más kórokozók újraaktiválódhatnak, illetve újrafertőzhetnek. Vizsgálatokkal a várandósság ideje alatt megállapítható, hogy mely fertőzésen esett már át a kismama, esetleg milyen éppen fennálló fertőzések jelenthetnek kockázatot a fejlődő magzat számára. Ilyen vizsgálatok például a TORCH-vizsgálatok.
A méhnyak és a húgycső gyulladását okozó kórokozók kimutatására is lehetőség van, melyek gennyes folyást, vizelési panaszokat okozhatnak, de tünetmentesen is jelen lehetnek. Ezek a fertőzések kockázatot jelenthetnek a terhesség kimenetelére, és megfertőzhetik az újszülöttet születése során.

Az első nőgyógyászati vizsgálat, vagy bármely méhnyaki mintavétel során lehetséges a méhnyakrákszűrés elvégzése is.

Méhnyakrákszűrés és HPV-vizsgálat

A humán papillómavírus (HPV) által okozott méhnyakrák világszerte a második leggyakoribb női daganatos megbetegedés, amely hazánkban évente 500 nő életét oltja ki. Rendszeres szűréssel ez 100%-osan megelőzhető lenne.
A terhességi nőgyógyászati vizsgálat lehetőséget nyújt a méhnyakrákszűrésre is. A szűrővizsgálaton a méhszáj kolposzkópos megtekintése mellett citológiai (sejtkenet) vizsgálatra mintavétel történik. Amennyiben bizonytalan vagy kóros az eredmény, HPV-tesztet érdemes végeztetni.
Ez segíthet eldönteni a további teendőket. Normális sejtkenetvizsgálat esetén végzett HPV-teszt felhívhatja a figyelmet a vírus jelenlétére, amelynek bizonyos típusai a méhnyakrák szempontjából kockázatot jelentenek. Ilyenkor az évenkénti méhnyakrákszűrést semmiképpen nem szabad elhanyagolni.
A HPV-fertőzések több mint 90%-a átmeneti jellegű, egy éven belül elmúlhat. A tartósan fennálló HPV jelenlét előfeltétele a méhnyakrák kialakulásának, ez hosszabb ideig (átlag 5-8 évig) tartó folyamat, ezért rendszeres szűréssel megelőzhető.
HPV-fertőzés nem jelent kockázatot a terhességre, a fertőzöttek normál úton szülhetnek, de a vírust átadhatják az újszülöttnek a szülés során. Ezt követően néhány hónapig a csecsemők egy részében a szájüregben kimutatható a HPV. A fertőzés átmeneti, és gyakorlatilag tünetmentes.
A teendőkről konzultáljon kezelőorvosával.

Chlamydia-, Mycoplasma-, Ureaplasma-, gonorrhoeaszűrés

Az e baktériumok által előidézett fertőzés a méhnyak és a húgycső gyulladását okozza, mely gennyes folyással, vizelési panaszokkal jelentkezhet. Gyakori azonban a tünetmentes hordozó állapot. Ilyenkor sok esetben már csak későn, a belső nemi szervekre terjedés következtében kialakult szövődmények észlelésekor merül fel e fertőzések gyanúja, pedig ekkor már sokkal nehezebb a kialakult betegségekkel megküzdeni.

A chlamydia-, mycoplasma-, ureaplasma-, gonorrhoeavizsgálat révén időben felfedezett fertőzés kezelésével elejét vehetjük a nőgyógyászati komplikációknak, melyek meddőséget okozhatnak. Ha a kezeletlen, fertőzött nő mégis teherbe esik, vetélés, koraszülés veszélyezteti a magzatot és az édesanyát. Chlamydia- vagy gonorrhoeafertőzés esetén a szülés során a szülőcsatornán keresztülhaladva fertőződhet az újszülött, a gonorrhoea súlyos szemfertőzést okozhat, és kezeletlen esetben vaksághoz vezethet, a chlamydia esetében pedig fennáll a csecsemőkori tüdőgyulladás veszélye. Ezért ajánlott a terhesség alatti fertőzéseket diagnosztizálni, kezelni a szülés előtt.

A chlamydia-, mycoplasma-, ureaplasma-, gonorrhoeafertőzés a szexuális partnert is érinti, ezért minden esetben vizsgálni és kezelni kell őt is.

A kórokozók a szokványos baktériumtenyésztési eljárásokkal nem mutathatók ki, vagy tenyésztésük körülményes, egyenkénti mintavételt igényelne. Diagnosztizálásukhoz modern technológiával végzett, nagyon érzékeny és pontos kimutatásra, az ún. PCR-tesztre van szükség, mely egyetlen mintavételből lehetővé teszi az összes kórokozó kimutatását.

TORCH-vizsgálat

A TORCH betűszó, a toxoplasma, rubeola, citomegalovírus, herpesz és egyéb (others) szavak kezdőbetűiből áll. Az egyéb a magzatra kockázatot jelentő fertőzések alatt a varicella zoster vírus (VZV), a Parvovírus B19 és a további hasonló fertőzéseket értjük. A TORCH-vizsgálat jelzi azt is, hogy az illető átesett-e már életében a fent említett kórokozók okozta fertőzéseken, ezáltal lehetővé válik, hogy kiszűrjük azokat, akik még fogékonyak a fertőzésre. A terhesség során szerzett TORCH-kórokozók az anyánál általában nem vezetnek komplikációkhoz, viszont magzati károsodást, vetélést okozhatnak, ezért a terhesség vállalása előtt fontos a védettségi állapot meghatározása, és a fogékonyak számára tájékoztatás nyújtása a lehetséges kockázatokról, és azok elkerülésének lehetőségeiről.

A toxoplazmózist egy parazita okozza, amely a várandósság alatt a méhlepényen keresztül jut az anyából a magzatba. Ha a megfertőződés a terhesség közben jön létre, vetélést vagy súlyos születési rendellenességek kialakulását okozhatja.
A fertőzés forrása nem kellően átsütött hús, nyers kecsketej, és a macska ürüléke, illetve ezzel szennyezett zöldség, gyümölcs lehet.
A vizsgálat alapján megtudjuk, hogy a kismama fogékony-e a fertőzésre, vagy már régebben átesett rajta. Amennyiben fogékony, a várandósság alatt a legszigorúbban kell ügyelnie a kézmosásra és az ételek elkészítésére.

A várandósság első 4 hónapjában zajló rubeola (rózsahimlő) fertőzés súlyos, halmozott fejlődési rendellenességeket okoz az újszülöttben. Fogékony terheseknek kerülniük kell a gyermekközösségeket, ahol a megfertőződés kockázata magas. Gyermekkori kötelező védőoltás van ellene Magyarországon 1989 óta.

Az anya citomegalovírus-fertőzése a várandósság alatt vagy a szoptatás időszakában terjedhet a magzatra, illetve a csecsemőre. A magzati fertőzés súlyos, halmozott fejlődési rendellenességek kialakulásához vezet.

A herpeszvírus (HSV) 1-es típusát (ajakherpesz) az emberek többsége hordozza, de a herpeszvírus 2-es típusa (nemi szervi herpesz) csak 20-30%-ban fordul elő.
Várandósoknál ajánlatos tisztázni, hogy egyik, másik vagy mindkét vírust hordozzák-e. (Tünetmentes hordozók is lehetnek!)
A várandósság alatt bekövetkező megfertőződés vetélést, súlyos, halmozott fejlődési rendellenességek kialakulását eredményezheti az újszülöttben.
A fogékony nőknek különösen kell tehát ügyelniük arra, hogy nehogy éppen a terhesség ideje alatt fertőződjenek meg! Mivel a fertőzés forrása a szexuális partner, az ő vizsgálata ebben az esetben feltétlenül javasolt.
A HSV-fertőzés és tünetmentes vírusürítés kimutatható a méhnyakról, vagy a gyanús elváltozásról levett mintából PCR-módszerrel. A már korábban lezajlott fertőzés okozta védettség kimutatására is van lehetőség. A védettség ellenére a vírus egy életen át a szervezetünkben marad és a fertőzés az immunrendszer legyengülése hatására fellángolhat, vagy tünetmentes is maradhat. A terhesség utolsó heteiben a méhszájon, vagy a hüvelyben zajló HSV-fertőzés császármetszést indikál.

A varicella zoster főleg gyermekkorban szerzett fertőző betegség, mely ellen már létezik védőoltás, de nem kötelező. A fogamzóképes nők már csak 5-7%-ban fogékonyak a VZV-fertőzésre, ezért nem gyakori, 5-7 eset jut 10000 terhességre. A fertőzés okozta magzati károsodás súlyossága függ a terhesség korától.
A várandósság első 20 hetében zajló varicella fertőzés okozta magzati károsodás igen ritka (1-2%), de többnyire igen súlyos tünetekkel jár.
A terhesség utolsó napjaiban szerzett anyai varicella fertőzés súlyos, kiterjedt fertőzést okozhat az újszülöttön, mivel ilyenkor már nincs idő a születés előtt a védő hatású anyai ellenanyagok átjutására a méhlepényen keresztül a magzatba.

Parvovírus B19 (erythema infectiosum) ellen a szülő nők 50%-a védett, cseppfertőzéssel és vérkészítmények útján terjed. A betegség az esetek egyharmadában tünetmentes, máskor kiütéseket okoz. A magzatra veszélyt a második és harmadik trimeszterben szerzett fertőzés jelent. Ilyenkor a magzati fertőződésre 33%-ban van esély, ez magzati ödémát, vérszegénységet és 9-13%-ban magzati halált okozhat.

A TORCH-szűrést érdemes ez utóbbi két vizsgálattal is kiegészíteni.

Vizsgálatok közvetlenül szülés előtt

Streptococcus B-szűrés

A Streptococcus B a tünetmentes várandósok hüvelyváladékában 5-35%-ban mutatható ki. A baktériumot hordozó terhesekben gyakrabban fordul elő idő előtti burokrepedés, koraszülés, az újszülöttben pedig szepszis (vérmérgezés), agyhártyagyulladás léphet fel, melynek halálozási aránya igen magas (15-20%).
A fertőződést túlélő csecsemőkben agykárosodás, mozgás- és értelmi zavarok maradhatnak vissza. A magzat általában a szülőcsatornán áthaladva fertőződik, a véráram útján, a méhlepényen keresztül történő fertőződés rendkívül ritka.
A terhesség 36. hetében vett hüvelyváladékból kimutatott Streptococcus B-hordozás esetén a szülés közben az anyának intravénásan adagolnak antibiotikumot, majd szükség esetén az újszülöttet is antibiotikum-kezelésben részesítik. Ezzel az eljárással megelőzhető a súlyos újszülöttkori problémák kialakulása.

Nemi szervi herpesz direkt kimutatása

Az elsődleges fertőzést követően a nemi szerveken vírussal teli hólyagok, sebek jelentkeznek láz és izomfájdalom kíséretében. A hólyagból levett mintából a vírus kimutatható PCR-módszerrel.
A HSV-fertőzésen már korábban átesett (TORCH-vizsgálat során megállapíthatóan HSV-szeropozitív) egyénekben a nyugvó állapotban lévő vírus valamilyen inger hatására aktiválódhat, amely tüneteket okozhat, vagy sokszor tünetmentes is lehet. A várandósok aktív illetve tünetmentes hordozása szülés alatt megfertőzheti az újszülöttet, mely hólyagos bőrelváltozásokat, szemgyulladást, szervi és idegrendszeri elváltozásokat, kezeletlen esetben halált okozhat. Ezért az akut herpeszfertőzés a szeméremtesten illetve a hüvelyben császármetszés javallatát képezi. Megerősítésképpen szülés előtt hüvelymintát vesznek, melyből PCR-módszerrel kimutatható a vírus jelenléte.