GenoID

Az Y-kromoszóma mikrodeléciójának vizsgálata

A vizsgálat jelentősége:
A férfi eredetű, oligo-azoospermiával járó infertilitási esetek mintegy 40-55%-ában az ok ismeretlen, ezeket az eseteket idiopathiás oligozoo-azoospermiának nevezzük. Az idopathiás esetek hátterében gyakran genetikai eltérés áll, az egyik leggyakoribb ok az Y-kromoszóma azoospermia faktor régióját (AZF) érintő genetikai károsodás. Az AZF régió mikrodeléciója során az Y kromoszóma hosszú karján általában 500 kbázisnál nagyobb, de a kromoszóma sáv kiterjedésénél kisebb strukturális hiány mutatható ki. Az AZF régió mikrodeléciói az idiopathiás infertilitási esetek 8-21%-áért felelősek, átlagosan minden tizedik oligo-azoospermiás férfinál kimutathatók.

A mikrodeléció következtében az Y-kromoszóma spermatogenezis szabályozásában fontos szerepet játszó régiói károsodnak, e régióban a spermatogenezis fontos génjei találhatók (pl. DAZ, RMBY). A vizsgálat során az az AZF A, B és C régiók ismert szekvenciájú (STS) részeit amplifikáljuk PCR módszerrel, ha az amplifikáció sikertelen, igazolható az adott régiót érintő mikrodeléció. Igazolt mikrodeléció esetén javasolt a beteg bevonása ICSI technológiára épülő in vitro fertilizációs programba. Fontos szempont a beteg felvilágosítása: sikeresen elvégzett ICSI esetén a mikrodeléciók átörökítődnek a fiú utódokra. Igazolt mikrodeléció esetén javasolt a fiatal korban gyűjtött sperma cryopreservatioja, későbbi IVF felhasználás céljából.

A genetikai vizsgálat elvégzése a következő esetekben mérlegelendő:

• Minden ICSI/IVF programba bevont, oligo-azoospermiás férfibeteg esetében
• Egyéb andrológiai indikációk esetén, az andrológus javaslata alapján

Vizsgálati módszer:
Az AZFa, AZFb és AZFc régiókra kiterjedő multiplex PCR reakciókkal, több független STS hely amplifikálásával. PCR terméke elválasztása agarózgél-elektroforézissel.

A teszt érzékenysége:
A vizsgált mikrodeléciók az AZFa, AZFb és AZFc régiókat érintő mikrodeléciók több mint 95%-át kimutatják.

Szükséges minta:

1. 1 cső (7 ml) EDTA-val alvadásgátolt vér (lila kupakos, „vérképes” cső). Eltarthatóság: szobahőn 1 nap, +4°C-on 1 hét, –20°C-on 1 év
2. Szájnyálkahártya-kaparék (az általunk biztosított mintavételi eszközökkel, előírás szerint levéve).

A nemi kromoszómák számbeli rendellenességeinek kimutatása

A vizsgálat jelentősége:
Több évtizede ismert, hogy meddő férfiakban az átlagosnál gyakrabban mutathatók ki kromoszómarendellenességek, s ezek gyakorisága fordítottan arányos a spermiumszámmal. A meddő férfiak átlagosan 5%-ánál játszik szerepet kromoszómális tényező. Ez az arány az azoospermiás férfiaknál eléri a 15%-ot, melyet többségében a nemi kromoszómák rendellenességei (számbeli [63%] vagy strukturális) tesznek ki. A nemi kromoszómák aneuploidiái közül a leggyakoribb a Klinefelter syndroma (47, XXY), kisebb arányban pedig a 47, XYY és a 45,X („45,X férfi”) karyotípus, illetve ezek mozaik formája áll a meddőség hátterében.

A Klinefelter syndroma a hypogonadismuson kívül kevés somaticus tünettel jár, esetenként tanulási nehézség kíséri. A csírasejtek atresiája azoospermiát von maga után. Az XYY férfiak általában fertilisek. A karyotípus elemzése minden oligo- és azoospermiás férfi diagnosztikai kivizsgálásának részét kell képezze. A hosszadalmas cytogenetikai analízis gyorsabb alternatívájaként, illetve előszűrésként alkalmazható a nemi kromoszómák aneuploidiájának kimutatására szolgáló molekuláris genetikai teszt. A fenti rendellenességekre jellemző hypergonadotrop hypogonadismus androgénpótlással kezelhető. Esetleges sikeres utódnemzés esetén a kromoszómarendellenesség átörökítése valószínűtlen.

A vizsgálat indikációi:

• oligo- és azoospermiával járó férfi infertilitás kivizsgálása
• asszisztált reprodukciós technika alkalmazása előtt

A vizsgálat korlátai:
Strukturális cytogenetikai rendellenességek nem mutathatók ki.

Vizsgálati módszer:
az amelogenin biallelikus marker, egy X és Y kromoszómára specifikus polimorf STR marker, egy X kromoszómára specifikus polimorf STR marker, valamint 2 Y kromoszómára specifikus szakasz amplifikálása multiplex fluoreszcens PCR-rel, kapilláris elektroforézis

Szükséges minta:

1. 1 cső (7 ml) EDTÁ-val alvadásgátolt vér (lila kupakos, „vérképes” cső) Eltarthatóság: szobahőn 1 nap, +4°C-on 1 hét, –20°C-on 1 év
2. szájnyálkahártya-kaparék (az általunk biztosított mintavételi eszközökkel, előírás szerint levéve)

A cisztás fibrózis (CF) betegség génjének ΔF508, R117H, IVS8 5T, N1303K és G542X mutációja

A vizsgálat jelentősége:

A cisztás fibrózis (CF) betegség génjének mutációi a férfi infertilitás viszonylag gyakori okát képezik. A CF Magyarországon a leggyakoribb az autoszomális recesszíven öröklődő súlyos genetikai betegségek közül. Az autoszomális recesszíven öröklődő betegségek akkor alakulnak ki, ha a betegséget meghatározó gén mindkét példánya hibás. Ha csak az egyik, akkor egészséges párja „nem engedi” kialakulni a betegséget. A CF génjének egyes enyhébb hibái nem okoznak típusos cisztás fibrózist, hanem az ondóvezeték kétoldali elzáródása révén férfiakban meddőséghez vezetnek.

Az ondóvezeték kétoldali hiánya a férfi infertilitás 1-2%-áért felelős, és az esetek nagy többségét a CF-gén hibája okozza. Ilyenkor vagy arról van szó, hogy a CF-gén egyik példánya egy klasszikus, „súlyos” mutációt tartalmaz, a másik példány pedig egy „enyhe” mutációt, vagy pedig mindkét példány „enyhe” mutációt hordoz. A „súlyos” mutációk legismertebbje a ΔF508, egy fenilalanin aminosavat kódoló génszakasz kiesése, amely Magyarországon a CF-mutációk mintegy felét képviseli.

Az ondóvezeték kétoldali hiányában leggyakrabban előforduló „enyhe” mutációk az aminosavcserét eredményező R117H, N1303K és G542X mutációk, illetve az IVS8-5T/7T/9T polimorfizmus 5T változata, amelynek következtében a normálisnál jóval kevesebb működőképes géntermék keletkezik.

A vizsgálat indikációi:

• minden olyan férfibetegnél, akinek az infertilitását ismeretlen kórokú obstruktív azoospermia okozza, és az nem társul vesefejlődési rendellenességgel
• CF-mutációt hordozó infertilis férfi partnerénél asszisztált reprodukció előtt, az utód kockázatának megállapítása céljából

A vizsgálat érzékenysége és korlátai:
A vesefejlődési rendellenességgel nem társuló kétoldali ondóvezeték-hiányt döntő részben a CF-gén mutációi okozzák; a betegek kb. felénél kimutathatók a ΔF508, R117H, N1303K, G542X vagy az IVS8-5T mutáció. A negatív eredmény nem zárja ki a cisztás fibrózis genitális formáját.

Vizsgálati módszer:
valós idejű PCR fluoreszcens hibridizációs próbákkal

Szükséges minta (alternatív lehetőségek):

1. 1 cső (7 ml) EDTÁ-val alvadásgátolt vér (lila kupakos, „vérképes” cső). Eltarthatóság: szobahőn 1 nap, +4°C-on 1 hét, –20°C-on 1 év
2. Szájnyálkahártya-kaparék (az általunk biztosított mintavételi eszközökkel, előírás szerint levéve).